Az alábbiakban pedig egy beadandó dolgozatom következik, amely az iráni atomprogrammal próbál foglalkozni.
Véleménye szerint milyen megoldás létezik az iráni atomprogram kezelésére? Milyen előnyei és hátrányai vannak a katonai beavatkozásnak és a diplomáciai kiegyezésnek?
Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni a katonai beavatkozás előnyeit és hátrányait, először mindenképpen azt a kérdést kell körbejárnunk, hogy egyáltalán van-e bármi alapja a beavatkozásnak, illetve azt, hogy a Közel- és a Közép Kelet regionális hatalma ellen indított katonai intervenciónak milyen következményei lennének a szűkebb és tágabb térséget tekintetbe véve katonai, diplomáciai és gazdasági szempontból.
Irán mára a térség egyik legmeghatározóbb államává nőtte ki magát, de törekvéseit ez még nem elégíti ki: az India-óceán vezető hatalmává kíván válni. Valamint azon országok szűk köréhez szeretne tartozni, amelyek békés célú atomprogrammal rendelkeznek. Ezt a szándékát már 2006-ban valóra is tudta válltani, amikor is Mahmud Ahmadinezsád kijelentette, hogy Irán csatlakozott a világ nukleáris országaihoz. Az iráni atomprogrammal párhuzamosan, vagy inkább arra adott reakcióként, a Bush adminisztráció az ENSZ BT elé kívánta terjeszteni az urándúsítás ellen alkalmazni szándékozott szankcióit. A BT meghozta határozatait — 1696 – 2006. jún. 31., 1737 – 2006. dec.23., 1747 – 2007. márc. 24., 1803 – 2008. márc. 3., 1835 – 2008. szept. 27.[1]–, melyekben előírta, hogy Irán hagyjon fel az urán dúsításra tett eddigi kísérleteivel — amelyeket mellesleg kötelező érvényűnek tekintett –, az urándúsítást azonban már nem tudták megakadályozni, ezért az elsődleges cél az lett, hogy az ország egyáltalán ne folytasson ilyen irányú tevékenységet a továbbiakban saját területén. A helyzet megértéséhez látnunk kell azt is, hogy a BT, mint szinte minden kérdésben, úgy Iránnal kapcsolatban sem egységes.
Vajon tényleg reális követelés Irántól az, hogy hagyjon fel szándékaival, amelyek atomprogramját érintik?
Az ország már csak azért sem fog nukleáris programjáról lemondani, mert eddig rengeteg időt, pénzt és infrastruktúrát fektetett a projektbe. Másrészt iráni részről olyan érvek is elhangzanak, hogy nem akarnak a fosszilis energia hordozóktól függeni — persze itt lábjegyzetben azért megjegyzem, hogy a mai Irán területén található a világ második legjelentősebb földgáz és kőolaj kincse –, és a majdani esetleges kőolaj és földgáz tartalékok kiapadására egy időben elkezdett atomerőmű fejlesztési program a legjobb válasz. Ráadásul az itteni olajkitermeléshez használt infrastruktúra is korszerűtlen, ami visszafoghatja a tevékenységet. Ezen kívül, nem akar más országoktól függeni dúsított urán tekintetében. Ez mind szép és jó, de így viszont ellenőrizhetetlen, hogy mennyi uránt dúsít és hány százalékra. Megjegyzendő, hogy szinte minden esetben elhangzik Irán azon álláspontja, miszerint „nukleáris programja kizárólag civil célú, amit megerősít Ali Khamenei ajatollah 2005-ben kiadott fatvája is, melynek értelmében az Iszlám Köztársaság területén tilos a nukleáris fegyverek fejlesztése, tartása, felhalmozása. A vezető iráni politikusok rendszeresen ebben a szellemben nyilatkoznak, közöttük Mahmúd Ahmadinezsád elnök is. Irán bejelentette: célja a teljes nukleáris fűtőanyagkör kiépítése, amihez az atomsorompó-szerződés 4. cikke értelmében mindaddig joga van, amíg valóban csak civil célra használja azt.”[2] Ettől persze még ne legyen kétségünk afelől, hogy ennek ellenére akár történhetnek olyan irányú technikai fejlesztések, illetve kísérletek, amelyek atomfegyverek előállítását is lehetővé tennék. Ha másért nem, akkor a nyugati sajtó miatt, amely kvázi tényként számol be az iráni atomfegyver programról.
Igen érdekes cikkek jelennek meg mind a hazai mind a külföldi portálokon. Érdekességképpen, bár a hely hiányára tekintettel a teljeség igénye nélkül egy pár a magyar online sajtóból: „Öt év múlva Magyarországot is elérő atombombája lesz Iránnak – index.hu Irán uránt dúsít és rakétát épít – index.hu Ketyeg az iráni-izraeli háborús bomba – origo.hu Közeleg az Irán elleni támadás? – kitekintő.hu”
Szintén nem elhanyagolható az a tény sem, hogy Irán beengedi területére és segíti a NAÜ-t (Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség) annak munkájában. Ám nem minden létesítményébe engedi be a hatóságokat, és többnyire azokba nem, amelyeket a föld alá telepített, hogy egy esetleges légi támadás ellen védve legyenek az üzemei, tanulva a szír esetből. Ezzel is azokat a hangokat próbálják meg erősíteni, amelyek azt mondják, hogy tényleg komoly a békés célú felhasználási szándék, és egyáltalán nincs takargatni valója. “Az iráni vezetés meggyőződése, hogy az elmúlt fél évszázad tapasztalatai alapján az atomfegyver birtoklása nem oldott meg konfliktusokat, így felesleges pénzt és energiát pazarolni rá.”[3] – mondja Radzsab Szafarov, a moszkvai Modern Irán Kutatóközpont vezetője. Ez egy feltétel is, hiszen Irán tagja az atomsorompó egyezménynek, szemben Izraellel, aki nem írta azt alá, ráadásul sokkal nagyobb valószínűséggel rendelkezik atomfegyverrel, mint Irán. Ezt a következtetést az izraeli Ehud Olmert miniszterelnök elszólásából[4] és Robert Gates amerikai védelmi miniszter szavaiból feltételezik.[5]
forrás: http://ellenkultura.info/az-urani-atok.html
Az USA teljes bojkottja érvényben van Iránnal szemben. Ez a kereskedelmen, a segélyezésen, az olaj és gáz felvásárlásán át szinte az élet minden területére kiterjed. Amerika megpróbálja teljesen elszigetelni Iránt, persze néhány diplomáciai vagy katonai kérdésben, mint például az afganisztáni vagy iraki háború nyíltan vagy titokban, de egyeztettek. Irán jelezte, hogy nem fog beavatkozni egyik eseménybe sem, ennek ellenére a két ország viszonya a mai napig ellenséges maradt. A kapcsolatokban az sem hozott javulást, hogy Barack Obama amerikai elnök azzal kampányolt, hogy Irán tiszta lappal indul nála és kész a tárgyalások megkezdésére, vagy egyáltalán a kapcsolatok újra felvételére, ha megválasztják. Azóta már tudjuk, hogy pozitív változás ez ügyben nem történt. Az amerikai szándékok olyan mértékig komolyak, hogy felszólították az Európai Uniót is, hogy csatlakozzon a bojkotthoz. Ezen túlmenően pedig olyan német és francia cégekkel is megszakították a kapcsolataikat, amelyek bármilyen szinten is kereskedelmi kapcsolatban vannak Iránnal. Az USA azon túlmenően, hogy megpróbálja teljesen elszigetelni Iránt katonailag, gyakorlatilag körbe is kerítette már. Flotta állomásozik a Perzsa-öbölben, Irakban és Afganisztánban szárazföldi csapatokkal is jelen van. Illetve a különböző „isztánokban” katonai és légi bázisai vannak. Törökország NATO tag, Izrael pedig az egyik legszorosabb katonai szövetségese az USA-nak.
Amerikai katonai bázisok Irán körül
forrás: http://www.uncommonthought.com/mtblog/archives/2009/09/
Ennek ellenére azt gondolom, hogy Irán megfelelő választ ad az USA lépéseire. Szorosabbra fűzi a kapcsolatait és fegyvereket vásárol Oroszországtól és Kínától. Célja, hogy a legnagyobb olaj beszállítója legyen Indiának. Törökországgal és Brazíliával különböző gazdasági együttműködésről szóló egyezményeket köt. Például az urán dúsítással kapcsolatban.
Ezennel rátérek a kérdés megválaszolására: személyes véleményem az, hogy mindenképpen békés úton kell rendezni a kérdést. Ha katonai beavatkozás történne, az láncreakciók egész sorát indítaná el és felbecsülhetetlen következményekkel járna úgy a Közel-Keleten, mint globális szinten. Ezen túl menően azt is gondolom, hogy katonai szempontból ez a vállalkozás az elkövetkező pár évben nem lehetséges. Bár az USA már többször is kilátásba helyezte iráni létesítmények bombázását, és ezelől Izrael sem zárkózna el. Azonban ez egy jóval összetettebb kérdés. Már csak azért is mert Irán sem fegyvertelen. A fentebb már említett fegyverkereskedésekből, a rakéta védelmi rendszerből és a föld alá telepített üzemekből kiindulva nem biztos, hogy olyan sikeres lenne a légi csapást mérni az országra. Mindenképpen drága mulatság lenne a nyugat részéről. Irán hagyományos hadserege mellett, ami persze nem a legmodernebb, több milíciát is fel tud vonultatni, beleértve a köztársasági gárdát. Másrészt Iránt semmiképpen sem hasonlítanám Irakhoz, vagy Líbiához.
Láthattuk, hogy Líbiára sem volt elég ledobni néhány bombát és kilőni pár rakétát, ott azért belső problémák is közre játszottak. Belpolitikai szempontból bár nagy a nyomás a jelenlegi vezetésen, jóval stabilabbnak tűnik a helyzet, legalábbis a korábban említett két országhoz képest. Annak ellenére is ez a véleményem, hogy láthattuk milyen volumenű tüntetések követték a 2009-es elnökválasztást. Azt se felejtsük el, hogy Irán esetében egy regionális hatalomról beszélünk. És ha a NATO egy jóval gyengébb országot sem mert szárazföldi csapatokkal megtámadni akkor miért avatkozna be Iránban? Mondjuk, Líbia esetén fel sem merült, hogy van atomfegyver, de lényegesen közelebb van az öreg kontinenshez és az olaj szállítmányok kimaradása is sok fejfájást okozott Európa számára.
Azt tudjuk, hogy Oroszország és Kína már az újabb szankciókat is ellenzi Irán ellen, nem hogy egy katonai beavatkozást. Kína „ezer szállal” kötődik Iránhoz, főleg annak olaja, de felvevő piaca miatt is, ami jelentősen közre játszik az évi 10% GDP növekedésében. Itt azért főleg az olaj képez jelentős szerepet. Kína olajéhsége egyre csak növekszik és nem érdekük az, hogy Irak és Szaúd-Arábia után az iráni olajkincs is amerikai befolyás alá kerüljön. És bár Oroszország együttműködik Teheránnal a busheri atomerőmű és a natanzi urándúsítóval kapcsolatban, az biztos, hogy egyikük sem nézné jó szemmel, ha a határaikhoz egy közel fekvő ország atomfegyvert birtokolna. Indiáról és Pakisztánról nem is beszélve.
Abba is gondoljunk bele, hogy milyen költségei lehetnek egy újabb háborúnak. Anyagi szempontból már az iraki és az afganisztáni hadjáratok is iszonyatosan megterhelték a költségvetéseket. Ráadásul a világválságnak, úgy néz ki, még koránt sincs vége. Luxus lenne egy újabb háborút viselni, főleg az európai országok számára, ha az anyagiakon túl tekintünk, akkor emberanyag szempontjából is. Irakot egy közel százötvenezer fős hadsereg tudja némiképpen pacifikálni. Vajon mekkora hadseregre lenne szükség egy Iráni beavatkozáshoz? A hátországok közvéleményei is egyre kevésbé tolerálják a háborúkat, mivel az emberek inkább békepártiak.
A környezetvédelmi kérdésekről pedig még szót sem ejtettük. Ha a fukusimai atomerőmű katasztrófájának a következményeit nézzük, láthatjuk, hogy hatalmas kiterjedése volt a radioaktív felhőnek, mely szinte az egész világot bejárta. Moszkva már csak azért is ellenezne egy légi csapást az nukleáris létesítmények ellen, mert közel háromszáz tudósuk dolgozik azokban. Valamint olyan szerződést kötöttek Iránnal, hogy csak akkor kapják meg az erőművek felépítésért a pénzt, amikor azt kulcsra kész állapotban átadták. Ez körülbelül egy 10 milliárd dolláros tétel.
Az iráni-amerikai konfliktus hosszú múltra tekint vissza, amelynek az iráni atom program egy újabb fejezete. Kétségtelen azonban, hogy ez az eddigi legkomolyabb mind közül.
Jól látszik tehát, hogy nagyon bonyolult kérdéssel állunk szemben és egyre több ország inkább a tárgyalás felé terelné a szemben álló feleket. Törökország közvetítő szerepben kíván tetszelegni, amely megerősítheti regionális pozícióit –amire egy iráni atomfegyver csak árnyékot vetne–, felértékelheti magát a nyugat szemében diplomáciai képességei miatt, stabilizálhatja saját energia függőségét. Moszkva is inkább arra próbál meg kísérleteket tenni, hogy Irán helyezze át az urán dúsítását Oroszországba — ennek okait részben már fentebb ismertettem–.
Azonban a háború mellett is szólnak érvek. A környező arab országok Szaúd-Arábiával az élen már többször beavatkozásra kérték az USA-t. Az arab monarchiák is tartanak Irán különutasságától, ami népszerű a demokráciát nélkülöző arab rezsimek társadalmaiban. [6]Izrael is többször kijelentette, hogy nem nézi jó szemmel Irán nukleáris célú törekvéseit, még ha azok valóban békés célúak is lennének. Izrael már meg is támadta Iránt, igaz, ha nem is a hadászati eszközökkel, de a cyber térben, amikor vírussal fertőzte meg az egyik iráni atomlétesítményt. Ez a támadás hónapokkal vetette vissza Teherán atom programját. Sok olyan érv is elhangzik, hogy az ehhez hasonló akciók csak késleltetik, de meg nem akadályozzák a Perzsa államot abban, hogy atomfegyverre tegyen szert. Emelet valós katonai csapásra is felkészülnek. Legalábbis a nyilvánosság előtt egyre több terv jelenik meg Irán lerohanására.
Izrael egy lehetséges légicsapásmérő terve
forrás: http://barenakedislam.files.wordpress.com/2010/06/israel_iran_invasion8x61.gif?w=460
Izrael hadgyakorlatokat tart, amelyeken többek között olyan harcászati eseteket szimulálnak, mint például, hogy hogyan mérjenek csapást Iszfáhánra. A hadgyakorlatba közel 100 harci repülőgépet és ezek kiszolgálásához légi tankereket, és helikoptereket vetettek be. Ezen felül Izrael mindinkább sürgeti a F-35 lopakodók szállításának felgyorsítását. Napvilágra kerültek olyan tervek is például a Conplan 8022, amely csak egy teljes körű légi háborúval számol és az USA és szövetségesei esetleg kisebb taktikai atombombákat is bevethetnének.
Lehetséges célpontok
forrás: http://barenakedislam.files.wordpress.com/2010/06/israel_iran_invasion8x61.gif?w=460
Végül pedig az én konklúzióm az lenne, hogy ezt a kérdést, békés úton kellene rendezni. Minél tovább húzódik ez az ügy, annál valószínűbb, hogy valamelyik félnek elfogy a türelme, az pedig jóra nem vezet. Addig viszont különböző eszközökkel lassítani is lehetne az atomprogramot. Diplomáciai ráhatással, és itt most nem elsősorban a nyugati országokra gondolok, garanciák adásával, amely mondjuk arra irányul, hogy az USA nem próbálja meg megdönteni a jelenlegi rezsimet, fű alatt, akár hackertámadásokkal. Ha Teherán atombombához jut, az fegyverkezési versenyt indíthat a térségben. Ráadásul az Irán által pénzelt terrorista szervezetek, mint a Hezbollah vagy a Hamasz a nukleáris fegyver védő árnyékában felbátorodhatnak, ami ismételten csak destabilizálná a térséget. És arról még eddig szó sem esett, hogy Irán a negyedik legnagyobb olajkitermelő a világon, egy esteleges atomrobbanás olaj árrobbanáshoz is vezetne. Az pedig a mai világban katasztrófa lenne.
Problem solved
forrás: http://www.strangecosmos.com/content/item/156060.html
Irodalomjegyzék
http://www.hiia.hu/pub/displ.asp?id=KMRQBK
http://www.hiia.hu/pub/displ.asp?id=KKWCUF
http://www.nytimes.com/2006/04/12/world/middleeast/12iran.html?_r=1
http://www.origo.hu/nagyvilag/20061211olmert.html
http://www.energyandcapital.com/articles/us-millitary-surrounds-iran/1192
http://diplomaci.blog.hu/2011/01/10/lesz_e_iden_haboru_izrael_es_iran_kozott_1
http://index.hu/kulfold/iran5651/
http://www.nol.hu/kulfold/20111109-_az_atombomba_csak_urugy_a_jatekban_
N. RÓZSA ERZSÉBET: A nukleáris fejlesztések új hullámai az arab világban
Ecker Zoltán: A nukleáris proliferáció sajátosságai és problémái
N. RÓZSA ERZSÉBET Irán a mai nemzetközi rendszerben Kérdések és dilemmák
Balogh István Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában
http://www.uncommonthought.com/mtblog/archives/2009/09/ Amerikai katonai bázisok kép forrása
http://barenakedislam.files.wordpress.com/2010/06/israel_iran_invasion8x61.gif?w=460 Izraeli légicsapás tervének térképe
http://www.dailymail.co.uk/news/article-2056873/Iran-attack-drawn-UK-US-Middle-East-tensions-rise.html a lehetséges célpontok kép forrása
http://ellenkultura.info/az-urani-atok.html a karikatúra forrása
http://www.strangecosmos.com/content/item/156060.html problem solved kép forrása
[1] http://www.hiia.hu/pub/displ.asp?id=KKWCUF
[2] http://www.hiia.hu/pub/displ.asp?id=KKWCUF
[3] „Az izraeli miniszterelnök a Sat.1 német tévének adott nyilatkozatában rámutatott, Izrael sohasem fenyegetett egyetlen országot sem azzal, hogy megsemmisíti. Irán viszont nyíltan, közvetlenül és a nyilvánosság előtt azzal fenyegetőzik, hogy letörli Izraelt a térképről. “Azt akarja mondani, hogy ez – amikor az irániak atomfegyver birtoklására törekednek -, ugyanolyan szintű fenyegetettséget jelent, mint amilyet az Egyesült Államok, Franciaország, Izrael és Oroszország?” – kérdezett vissza Ehud Olmert az interjút készítő újságírónak.” http://www.origo.hu/nagyvilag/20061211olmert.html
[5] „Az amerikai védelmi miniszternek jelölt Robert Gates az amerikai szenátus katonai bizottságának múlt heti meghallgatásán az iráni atomprogrammal kapcsolatos kérdésre válaszolva Izraelt az atomhatalmak közé sorolta. A miniszterjelölt úgy fogalmazott, hogy “Iránt nukleáris hatalmak veszik körül: kelet felől Pakisztán, északról Oroszország, nyugat felől pedig Izrael”.”http://www.origo.hu/nagyvilag/20061211olmert.html
